Games | Rhymes | Customs | Tongue Twisters | Modern Games | Games and Adults | Participants | Home
Hungarian Hopscotch
UGRÓISKOLA
Hopscotch

One of the best known games in the world: its pictures, which are scratched in the earth or drawed with chalk or soft stone on the city streets, are found in all five continents – also in Nepal and in the islands of the Pacific Ocean.

This is the most frequent Hungarian sample. The fundamental rules are almost the same in all versions. The player has got a stone or a piece of flower pot, he throws it in the first field, jumps after it on one leg, bends down for it, throws it out of the picture and he jumps after it, too. Now he throws it on the second field, jumps after it on one leg from field to field, throws it out again and it continues in this way. The field which is marked with an X , is the "hell", we mustn’t neither throw nor jump here. Jumping after the stone throwed on the fourth and fifth fields, the player may put down both his legs in these fields. After the fifth fields he has to turn round with a jump in a straddle with both his legs
(still standing on the same fifth fields – but they became the sixths this way) and jumping over the "hell", now without stone he has to jump back to the first field, then out of the picture. The player will make a mistake, if he throws the stone on the line or in an unsuitable field, or if he doesn’t step precisely on the suitable field. In this way he loses this round, and his partner will come after him. The game can be made more difficult, if players must jump in crossing legs, or squating through the picture after the first round. 

Making it more difficult

   1.We don’t throw the stone on the field, but we kick it further and further on one leg. Naturally in such a case we don’t have to jump back for the stone we threw out. 
   2.We are jumping with balancing the stone on our other foot, which is in the air. 
   3.During jumping we are balancing the stone on the top of our head. 
   4.We are balancing the stone on our first finger’s nail – our first finger have to be streched out. 
   5.The stone is on our lower arm. 
   6.The stone is on our other leg, which is pulled up: on the knee or on the shin. 
   7.We are jumping without the stone but with eyes closed through the fields - the others may direct us with shouting "cold" and "warm". 

Of course the most difficult is - but it often succeeds - to jump backwards with his back to the picture through the fields. If the player manages to do this, his reward will be, that he will not has to turn round to the back jumping, namely he will do this forwards.

We draw a big snail-line on the ground. The bigger is the drawing the longer the game lasts. We hachure the whole drawing on small areas so as to get cubes, in which we have to jump from cube to cube.

The first player starts on one leg from outside to inside, playing attention not to step on the line. If he gets to the centre, he may put down his leg to take a rest. Turning back he jumpes among the lines again until he gets out. He throws a stone with his back and his house will be the cube where the stone falls down. After that he is the only person who may step in here. In the end the winner will be the player who has most of the houses.
Who makes a mistake stands aside and gives the right of jumping to the next player. 



UGRÓISKOLA

Az egyik legelterjedtebb játék a világon: földbe karcolt, krétával vagy puha kõvel aszfaltra rajzolt ábrái mind az öt világrészben megtalálhatók, még Nepálban és a csendes-óceáni szigeteken is. Neve angol területen hopscotch, spanyolul parma, németül többek között Himmel und Hölle, vagyis menyország és pokol. Ez az elnevezés a játék eredetére utal: egy életutat kell bejárni, miközben különféle akadályokon át a földrõl a (jó vagy rossz) túlvilágig jutunk. Az õsidõkben egy spirális ábrán kellett ugrani, ez a labirintus mesére utal, amelynek értelme ugyanez.

KÁPOLNA

Ez leggyakoribb magyar minta. Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az elsõ mezõbe dobja, fél lábon utánaugrik, lehajol érte, kidobja az ábrából, és maga is utána ugrik. Most a kettes mezõre dob, fél lábon mezõnként utánaugrik, ismét kidobja, s így folytatódik ez tovább. Az X-szel jelölt mezõ a “pokol”, ide sem dobni, sem ugrani nem szabad. A négyes és ötösre dobott kõ után ugorva a játékos ezekben a mezõkben mindkét lábát leteheti; a hatos után terpeszben állva hátrafelé vissza kell ugrani az elõzõekre, tehát egyik láb a négyesen, a másik az ötösön, ott még mindig terpeszben meg kell fordulni és a poklot átugorva most már kõ nélkül vissza kell ugrálni az egyeshez, majd az ábrán kívülre. Hibázik a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelõ mezõre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezõrbe lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.
A játék nehezíthetõ, ha az elsõ kör után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni az ábrán.

MENNYORSZÁG ÉS POKOL

A játék menete ugyan ez. A poklot itt is ki kell hagyni, a mennyországból a házba szabad ugrani, s ott két lábon meg lehet pihenni. Ha mennyországba dobott kõ a G-jelû mezõk valamelyikébe talál, az alább következõ nehezebb menetek valamelyikét ki szabad hagyni. 

NEHEZÍTÉS. 

   1.A követ nem dobjuk a mezõre, hanem fél lábon tovább és tovább rúgjuk. Ilyenkor természetesen vissza sem kell ugrálni a kidobott kõért. 
   2.Úgy ugrunk, hogy a követ felhúzott másik lábunk fején egyensúlyozzuk. 
   3.Ugrás közben a követ fejünk tetején egyensúlyozzuk. 
   4.A követ kinyújtott mutatóujjunk körmén egyensúlyozzuk. 
   5.A kõ az alsó karunkon. 
   6.A kõ felhúzott másik lábunkon: a térden vagy lábszáron. 
   7.A kõ nélkül, de behunyt szemmel ugrunk végig a mezõkön- a többiek “hideg” és “meleg” felkiáltással irányíthatnak.

A legnehezebb persze, de gyakran sikerül, hogy a játékos az ábrának háttal fordulva, hátrafelé ugorja végig a mezõket. Ha ez sikerül, jutalmul nem kell megfordulnia a visszaugráshoz, vagyis az már elõrefelé történik.

ANGOL ISKOLA

Ez a fentebb említett hopstoch, és itt “mintákat” kell ugrani, ugyancsak fél lábon. Ezt is kõvel játsszuk úgy, hogy azt lehajolva dobjuk az egyik mezõrõl a másikra. A “föld”-rõl közvetlenül az egyes mezõre ugrunk, onnan a kettesre; a hármasra két lábon, ám azok egymást keresztezik. A további mezõkre újra és újra ellentétesen keresztezett lábbal (kivéve az ötösön, amelyre szétterpesztett lábbal) ugrunk. A visszaugrás a mennyországból - vagyis az újjászületés – itt ugyanígy, de hátrafelé történik, miközben a többiek a fenti módon segíthetnek.

CSIGA-UGRÓISKOLA

Nagy csigavolnalat rajzolunk a földre, minél nagyobb a rajz, annál tovább tart a játék. Bevonalkázzuk kis területekre az egészet, hogy kockákat kapjunk, melyekbe sorba kell ugrálni.
Az elsõ fél lábon indul kívülrõl befelé, vigyázva arra, nehogy a vonalra lépjen. Ha a középpontba ért, leteheti a lábát pihenni. Visszafordulva ismét végigugrál a vonalak között, míg ki nem ér.
Háttal követ dob, amelyik kockára esett a kõ, az lesz a háza. Ide már csak õ léphet be. Végül az gyõz, akinek a legtöbb háza van. 
Aki hibázik, félreáll, és a következõ játékosnak adja át az ugrálás jogát.

Written by Szilvia Szendy, grade 9 - translated by Zsuzsanna Feher, grade 12
Bela III Grammar School, Baja, Hungary


Games | Rhymes | Customs | Tongue Twisters | Modern Games | Games and Adults | Participants | Home